Surviving Highway 1

Nem tudom, hogy ki mit csinált a hétvégén, de én csak annyit mondanék, vagy inkább mutatnék, hogy:

Nem, sajnos azok közül még egyik sem én vagyok, de ami késik az nem múlik. Szóval az van, hogy Marcitomi itt van/volt 4 hétig San Joséban munka miatt és hát nyilván egyértelmű volt, hogy a hétvégét együtt fogjuk tölteni. Bérelt kocsit és péntek este, munka után elindultunk San Luis Obispo-ba. A verda egy Toyota Corolla volt, abból is a sport, ami abban merült ki, hogy egy optikai tuningon esett átt (spoiler, lökhárító, küszöb). Szegénynek nem álltak túl jól ezek a kiegészítők, de azért nem volt vele semm gond. Laza 3 óra alatt lent is voltunk. Másnap elmentünk egy kis túrára a Bishop's Peak-re, de sajnos ott elég ködös/felhős volt az idő ahhoz, hogy normális fényképet ne lehessen csinálni. Onnan átmentünk a Montana de Oro-hoz, ami a nevével ellentétben nem egy hegy, hanem egy nemzeti dohány... ja nem, az más lesz... nemzeti park, egy szép kis stranddal. Na ott sütött is a nap meg nem is, de már lehetett legalább fényképezgetni. A fenti képet ott lőttem. Aztán elindultunk a part mellett az 1-es úton, felfele az óceán mellett. Sajnos az idő nem nagyon javult, kicsit esős, ködös volt és ahogy haladtunk észak felé, egyre ramatyabb lett.

Azért menet közben egy kicsit megálltunk San Simeon-ban, ahol 2 évvel ezelőtt Timivel is megálltunk. Akkor sajnos nem, de most voltak elefántfókák. Íme a bizonyíték:

A cél az volt, hogy estére Monterey-be érünk, de sajnos ez nem nagyon jött össze. A part melletti utat Montereytől délre úgy is híbják, hogy Big Sur. Azt mondják, hogy a Big Sur nem igazán egy valódi, térképen megjelölt hely, hanem inkább egy életérzés. Mondjuk tényleg nagyon izgalams az a vidék (már amennyit láttunk belőle), de az életérzésen felül van még 2 dolog, amint mindenképpen bele kéne írni az útikönyvekbe:

1. Nincs térerő. SENKINEK. nincs egyetlen torony sem ezen a vidéken. Igen, ez azt is jelenti, hogy nincs 3G vagy LTE. 
2. Ha esik, akkor az út mellett húzódó függőleges sziklafalakról kisebb-nagyobb sziklák potyognak az útra. 

Montereytől délre, az a zöld folt, na az a Big Sur

Nem, szerencsére ez a sztori nem arról szól, hogy hogyan tettük totálkárossá a tuningolt verdánkat, de azért volt egy kis kaland. Már olyan 7 felé lehetett, nyilván tök sötét, köd, eső, Marci csapatja gyökkettővel, valami lájti feka hip-hop szólt a kocsiban. Ahogy megyünk, azt látjuk, hogy a szemközti sáv melletti murvás kilátó résznél furán parkol egy kocsi és villog ránk. Nyilván megállunk, hiszen a világ végén, ahol nem lehet segítséget se kérni, ki ne állna meg egy idegen autónak. Szerencsére nem kellett Marcit föláldoznom a saját életemért cserébe - csak egy öreg pár volt, akik a bérelt kocsival rámentek egy dinnye nagyságú sziklára és a bal első abroncs nem kicsit ment tönkre. Még szerencséjük volt, hogy volt ez a kilátó és egyből le tudtak ott állni. Nyilván az öreg fószernak esélye sem lett volna, hogy kicserélje a kereket, viszont valaki korábban megállt nekik, hogy segítsen. Na, hát az a segítség annyit ért, mint egy seggluk a könyököm: a murvás talajon kicsőszott az emelő a kocsi alól és beszorult a kocsi és a föld közé. Ahogy a mondás tartja: a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve. A kocsi konkrétan a 3 kerekén és a féktárcsán pihent. 

Megálltunk, felvázolta az öreg a helyzetet és megbeszéltük, hogy hívunk a nagyjából 10 percre északra lévő kis szállodából egy autómentőt vagy rendőrt (arra mentünk amúgy is). Mondtam már, hogy térerő az nuku? Elmentünk oda, ahol a nagyon kedves vendéglős néni közölte, hogy ők lehetnek kb az ötödikek ma, akik elgázoltak egy sziklát. Viszont nem olyan egyszerű a sztori: kell a bácsi hitelkártyája ahhoz, hogy a AAA (az amcsi autósklub) jöjjön segíteni. Na, akkor mi elmentünk vissza értük, felkaptuk őket és vissza a hotelbe. Ott aztán nagy nehezn sikerült hívni egy autómentőt, akik segítenek. Midnenki nagyon cuki volt: a hoteles néni ingyen adott nekik egy üveg vizet, Marcinak meg egy "I survived the highway 1" matricát /Túléltem az 1-es utat/, d. Plusz tök sokat telefonálgatott az öregek helyett. Az öreg fószer meg Marci kezébe nyomott meg egy 20-ast is. Mi pedig visszavittük őket a kocsihoz. Szóval elég sok karma-pontot szereztünk ezzel - lehet, hogy emiatt úsztuk meg mi a sziklákat?

Kicsit későn értünk már Montereybe, de nem volt már semmi kaland az úton. Másnap szétnéztünk Montereyben és visszamentünk a Big Sur-hoz, mert szerettük volna világosban is látni. Megérte. 

Nagyon szép ez a környék, de biztos vissza fogok jönni ide, amikor egy kicsit naposabb az idő. Még egy tanulság azon felül, hogy nincs itt térerő: be kell szerezni egy túracipőt. Nagyon sok és szép park és túraútvonal van errefelé. 

v