Go Warriors!

Most már 2 NBA meccsen is voltam: először Marcival még úgy egy hónapja, aztán meg most, amikor itt volt Timi. Azért ez egy olyan dolog, amit itt Amerikában nagyon jól csinálnak: igazi show egy ilyen meccs. Van minden, ami kell. Kaja, sör a csarnokban, a meccs szüneteiben, amiből elég sok van, meg jönnek a táncos csapatok, mindenféle charity meg community bemutatók, mini élő koncert valami helyi bandával, szóval nagy show. Maga a játék is nagyon jó, színvonalas meg minden, de mondjuk otthon valahogy nem megy el az ember kosrámeccsre.

Valahogy úgy érzem, hogy érzem, hogy a szórakoztatás eleme hiányzik az egészből. Amúgy ez valószínűleg igaz az összes amerikai sportra a baseballtól az amerikai focin át a kosárlabdáig. Míg mondjuk Európában vagy Magyarországon inkább a sport miatt megy ki az ember, itt ez egy rendezvény, ahol a gyerek is jól érzi magát, a különböző csapatlogóval ellátott merchandise-okat megveheti nő, férfi, gyerek, idős - mindenkire gondolnak.

Nem tudom, hogy melyik a jó út, de abból, hogy itt tele van a csarnok mindig és bazijó a hangulat, arra gondolnék, hogy talán ez. It nem kell félni, hogy ilyen-olyan huligánok összeverekednek és szétverik a csarnokot.

Amúgy az itteni csapat a Golden State Warriors. Nem állnak rosszul, de azért nem is a legjobbak. De nincs is annál jobb, mint amikor egy underdognak szurkol az ember: ha vesztenek, akkor lehet mondani, hogy benne volt, ha nyernek, akkor meg őszinte az öröm:)

Made in U.S. Gulyás

A hétvégén volt az Oscar díjátadó. Ennek örömére a lakótársaimnak mondtam, hogy főzök egy jó gulyást. Szerencsére ők elég sokat főznek, minden vasárnap van valami közös vacsi és ilyenkor persze engem is hívnak. Jó fejek, én meg jó fej vagyok. Szóval már többször felmerült, hogy milyen a magyar kaja (piros), milyen fűszereink vannak (paprika), milyen hússal fűzünk (ami van), de a buzzfeed-es cikk, ami körbejárta háromszor is a magyar online sajtót, tett még egy lapáttal erre.

Szóval gulyás. Mi abban olyan nehéz, he? Amiket használtam:

• Beef Chuck - tarja, nyak
• Ugye otthon ez lábszárból (shank) készül, de azt sajnos nem nagyon találtam. Mondjuk hentesnél nem voltam, majd legközelebb.
• Igyekeztem jó zsírosat választani
• Nem volt rossz, egy kicsit túl puha lett, de lehet, hogy az az én hibám és hamarabb kellett volna levenni a tűzről.
• Carrots - répa
• ehhez nem kell magyarázat
• Onions - hagyma
• ehhez sem kell semmi magyarázat
• Parsley root - fehérrépa
• Ezt szerencsére lehett úgy venni, hogy szárastól, tehát a petrezselyem is megoldódott
• Na, ezt mutattam a lakótársaknak és nem tudták, hogy ez mi a retek... mármint répa.
• Celery root - zeller gumó
• Ezt se nagyon ismerték
• Ennek is ott voltak a levelei, szóval abból is használtam egy keveset
• Potato - krumpli
• Tomato - paradicsom
• Ebből csak egyet használtam, mert azért annyira nem kérte a leves
• Anaheim pepper - Anaheim paprika
• Nyilván a TV paprika az itt hiánycikk, leginkább ezt a zöld-piros-sárga paprikát nyomják az emberek.
• A boltban ez tűnt a legmagyarosabbnak. Talán azért mert a hegyes-erősre hajazott. Annyi volt a különbség, hogy annyire nem volt erős. A magok közelében már volt ereje, de amúgy nem vészes
• Garlic - fokhagyma
• Paprika - paprika
• Na, kérem szépen, itt volt orbitális mázlim. A magyar élelmiszeripar legkitűbb terméke eljutott San Francisco. Amikor megláttam a boltban, akkor azt hittem, hogy elsírom magam. Mutatom:

• Vettem is rögtön két dobozzal. 
• Ground cumin - őrölt kömény
• Ezzel nem volt gond, be lehetett simán szerezni

Só, bor, olaj, őrölt chilli - ezek itt is vannak, ezeket nem is taglalnám. Amit nem találtam még az a zsír. Legközelebb elmegyek majd egy henteshez és megnézem, hogy mi stájsz húsfronton. 

Eredmény: elég jó lett, mindenkinek nagyon ízlett, el is fogyott a másfél kilóból főzőtt leves. Itt egy kevésbé attraktív kép:

Amúgy meg minden alapanyagot a Safeway-ben szereztem be, ami itt van 10 perc sétára a lakástól. Teljesen elégedett voltam a kínálattal (zöldségben elég erős a bolt). Legközelebb vörösboros pörköltöt készítek. 

És a ráadás: találtam MAGYAR ALKOHOLT!!4! Van jópár borszaküzlet a városban és az egyikben találtam magyar bort és, ééééééés...... PÁLINKÁT. Meg vagyok mentve! A bor egyébként egy 2011-es Eszterbauer Nagyapám Kadarka. Még nem bontottuk meg, de majd kiderül, hogy milyen. Volt még egy fehér is, majd azért is elmegyek. Amúgy mondta az eladó, hogy most rendeltek magyar borokat, illetve lesz egy magyar borkostoló is hamarosan, úgyhogy gyorsan fel is iratkoztam a hírlevelükre. Ja, mielőtt elfelejtem, a credit a San Francisco Wine Trading Company-nak jár. Amúgy a pálinka is rendben van, mondjuk még ilyen Zwack Pecsétes Pálinkát még nem ittam korábban, de azt kell, hogy mondjam, tök rendben van. 

Árban is tök oké volt: a pálinka (700 ml) egyenként 28$ volt, a bor pedig 17$. Ja, és látogatásomat tettem a European Food Wholesale and Deli-ben is, ami egy európai kajákat áruló bolt lenne. Ennek ellenére szinte csak ukrán, orosz, balkán kaják voltak (mondjuk volt magyar karaj!!), de amint beléptem megcsapott az a tipikus falusi csemegebolt szag, a félig üres polcok látvány, a rozzant műanyagkosár... szóval még úgy is, hogy csak egy csomag President márkájú túrót vettem (ukrán) és egy csomag Vegetát, még így is megérte az élményért. 

Megváltás

Megkaptam végre az új gépem. A cím elég jól leírja, hogy mit éreztem.

Szóval az történt, hogy a céges MacBook-ban tönkrement a logic board, vagyis szimplán nem lehetett bekapcsolni. Ennek okát nem igazán tudom: azt mondták az technikusok, hogy folyadék érte, de én ezt nagyon furcsálom, mert be tudtam kapcsolni, mielőtt elszállt volna az egész. (A logic board az a mother board megfelelője, csak Mac-es zsargonnal. Amúgy meg alaplap.) Szóval új gépet kellett kérni, de én nagyon szerettem volna magyar billentyűzetet, mert már nagon erre áll a kezem (plusz az otthoniakkal is értelmesebben lehet így kommunikálni). Viszont sajnos az itteni inventory-ban nem volt - miért is lenne - ezért Dublinból kellett elpostázni egyet. Amíg ez a laza kéthetes process zajlott, addig meg kaptam egy tartalékgépet, egy Chrome Pixelt.

Két hét után azt mondhatom, hogy úgy adtam vissza a Pixelt, mint a szaros gatyát. Egyszerűen nem tudtam értelmes dolgokra használni - még szerencse, hogy a munkám 95%-a Google termékeken (Gmail, gCal, Docs, etc) zajlik, így azért tudtam valamennyire dolgozni, még akkor is, ha sokszor várnom kellett mire történik valami.

Ha valaki Chromebook Pixel-t tervez venni (gondolom nem vagytok túl sokan), akkor előtte dobjatok egy emailt és elmondom az élményeim.

Lényeg, hogy kaptam egy új gépet, végre megint lehet blogolni.