Hitelt a hitelbankból

Jelentem, hogy végre teljes jogú banki ügyfél lettem, miután kaptam egy normális credit card-ot! Végre úgy tekintenek rám a bankok, mint egy amerikaira és elkezdhetem én is adósságba verni magam.

Na jó, ez erős túlzás, de a lényeg, hogy 10.000 dollárig mostmár használhatom a hitelkártyám. Mi az, hogy használhatom. Használnom kell! Emlékeztek még gondolom az első posztokból, hogy a credit score, vagyis a "hitel mutató" itt mennyire fontos. Ez alapján lehet kocsit venni meg házat. Ugye ahhoz, hogy ez a mutató javuljon, ami egyébként 300 és 750 között változok, használnom kell a hitelkártyát és mindig egy picivel tartozni kell a banknak amellett, hogy időben törlesztek. Szóval irány a shopping center!

Amúgy azért ilyen nagy szám ez, mert külföldiek nem szeretnek hitelkártyát adni jellemzően, csak ilyen biztosítottat, ami azt jelenti, hogy beteszel a bankba 10.000 dollárt és addig van hiteled, a pénzt meg abból vonják le. Ez is valamennyire építi a mutatód, de azért mégis csak jobb, ha nem normális kártyád van, nem?

Zesküvői Izgalmak

Ránézek a naptárra és mit látok? Április 21. Már csak két hónap van az esküvőig! Ha már, akkor írok egy-két sort a készülődésről. Mármint az én oldalamról :P

Öltöny
Megvan az öltöny már egy hónapja és már ez is is nagy szó. Kicsit izgultam, hogy találunk-e olyat, ami nekem is és Timinek is tetszik, de csak összejött. A múlt hétvégén el is mentem érte (várni kellett, meg egy másik üzletből rendelték meg), hazahoztam felpróbáltam. Nagy. Nem kicsit. Nagyon. A zakó simán egy számmal nagyobb volt, de a nadrág is talán egy picit. Enniyt jelent, hogy 5kg-t leadtam. Vissza is vittem az üzletbe és rendeltünk egy kisebbet, mert mire visszamegyek májusban, hogy rám igazítsák, addigra remélhetőleg még 1-2 kiló lekopik rólam.

Cipő
Az is megvan. Nem egészen olyan, mint amilyet elképzeltem, de abba a stílusba tartozik ez is. Kicsit formálisabb, de azért nem az a klasszikus.

Zokni
Pipa. Ennek örültem, mert féltem, hogy nehéz lesz jó minőségű sárga zoknit találni, de sikerült!

Nyakkendő + zsebkendő
Ma jött meg végre az is és a dísz-zsebkendő is (pocket square). Nagyon jól néznek ki együtt. Már csak meg kell tanulnon rendesen propellert kötni. 20 perc után egyszer sikerült.

Ing
Na, ez az ami még nincs meg, de már ez is csőben. Kent (lakótársam) egyik ismerőse egy ilyen ing szabászatot visz. Azt csinálják, hogy elmennek a lakásodra, visznek egy csomó anyagot, lemérnek mindenütt és méretre csinálnak neked inget. Szóval egy ilyet be fogok próbálni, de még ráérünk vele, mert ugye fogyni fogok még :)

Öv
Hah, majdnem elfelejtettem. Sikerült a cipőhöz illő övet találni (amit ebből tuti megtanultam: az anyagok színének passzolnia kell: bőr a bőrrel, fém a fémmel - kivétel a gyűrű).

Költségek: le se merem írni. Nyilván tudtam, hogy nem olcsó egy esküvői outfit, de azért na. Nem baj, egyszer kell ezt megvenni, aztán bárhova megyek, mindig úgy fogok kinézni, mint az esküvőmön. Vagy van olyan szabály, hogy el kell égetni az esküvői ruhatárat, hogy többet ne jelenhess meg úgy? Remélem nem.

Dublinban mint látogató

A múlt hét Dublinban olyan volt, mint amikor az ember egy olyan városba megy turistáskodni, ahol már többször járt. Na, hát ez velős egy mondat lett, tele okossággal. A lényeg, hogy kicsit furcsa volt ugyan, de nem éreztem az út előtt, hogy hiányzott Dublin. Pedig de. Jó volt a régi kollégákat látni, jó volt az ottani irodában flangálni, jó volt a városban mászkálni. Igazából azt kell, hogy mondjam, hogy Dublin tök ideális lett volna hosszabb távon is, ha nyertünk volna a lottón és nem kellene dolgozni.

Dublin nincs is messze San Francisco-tól. Jó hír azoknak, akik jönnek majd meglátogatni, hogy megvan a trükkje, hogy hogy lehet elkerülni a jet lag-et. Odafelé egyáltalán nem volt, vissza pedig csak annyi, hogy este 10kor bealudtam. Másnap már semmi nem volt. Szóval teljesen vállalható, csak okosan kell csinálni. Az én tippjeim:

• Semmi alkohol a repülőn.
• Ezt sokan mondják, hogy így kell, mert az alkohol amúgy sem jó, amikor időzónákon repülsz át, mivel az alkoholnak hatása van az alvásodra. Ehhez szerintem még egy praktikus dolog is hozzátartozik: az alkoholtól pisilni kell - főleg, ha sör. Ha pisil az emberk, akkor ki kell mászkálnia. Ha kimászkál, akkor nem alszik akkor, amikor akar.
• Úgy aludj a repülőn, ahogy az emberek alszanak azon a helyen, ahova mész.
• SF-Dublin úton az ember veszít az idejéből. Hamarabb lesz "este". mire New Yorkba értem, már valami este 7-8 volt. De mindig úgy kell aludni, ahogy majd a rákövetkező napokban fogsz. Például én lenyomtam egy 3-4 órás alvást a New York - Dublin járaton akkor, amikor Dublinban is éjjel volt. Nehezn alszol el? Lásd a következő pontot. 
• Zajszűrés mindenek felett.
• Még tavaj beruháztam egy Bose QuiteComfort 15-be, az egyik legjobb zajszűrős fejhallgatóba. MINDEN FILLÉRT MEGÉRT. Csak felteszem és hopp, nincs több zúgás (a legrosszabb egy repülőn), nincs több vinnyogó gyerek. Lehet ezt füldugóval is helyettesíteni gondolom, de én nem voltam sose egy füldugó-fan. 
• Advil PM
• Van itt Amerikában egy olyan dolog, hogy Advil PM. Ez a Magyarországon is ismert Advil fájdalomcsillapítónak egy olyan változata, ami lehúz, álmossá tesz. Repülőutakon, ha az ember ember aludni szeretne. akkor erősen javallott. Nem tudom, hogy emiatt tudtam-e aludni, de mindenestre nem ártott. Gondolom egyéb slepping-aid is jó lehet. 
• Macinaci
• Én csak azért vettem egy normálisan kinéző melegítőnadrágot, hogy abban utazgassak. Nem kell egy hosszú úton divatozni, mindenki leszarja, hogy hogy nézel ki. Melegítőben utazni a legnagyobb királyság: kényelmes, laza, nem korlátoz a mozgásban akkor, amikor már amúgy is eléggé korlátozva vagy a székek által, amikor már elülted a segget és egyéb testrészeid, akkor könnyen hozzáférhető tesz mindent, ja, és mondtam már, hogy kényelmes?

Szóval kedves szülők, barátok: nem kifogás az, hogy SF messze van, ha arról van szó, hogy meg kell látogatni majd itt is. 

Go Warriors!

Most már 2 NBA meccsen is voltam: először Marcival még úgy egy hónapja, aztán meg most, amikor itt volt Timi. Azért ez egy olyan dolog, amit itt Amerikában nagyon jól csinálnak: igazi show egy ilyen meccs. Van minden, ami kell. Kaja, sör a csarnokban, a meccs szüneteiben, amiből elég sok van, meg jönnek a táncos csapatok, mindenféle charity meg community bemutatók, mini élő koncert valami helyi bandával, szóval nagy show. Maga a játék is nagyon jó, színvonalas meg minden, de mondjuk otthon valahogy nem megy el az ember kosrámeccsre.

Valahogy úgy érzem, hogy érzem, hogy a szórakoztatás eleme hiányzik az egészből. Amúgy ez valószínűleg igaz az összes amerikai sportra a baseballtól az amerikai focin át a kosárlabdáig. Míg mondjuk Európában vagy Magyarországon inkább a sport miatt megy ki az ember, itt ez egy rendezvény, ahol a gyerek is jól érzi magát, a különböző csapatlogóval ellátott merchandise-okat megveheti nő, férfi, gyerek, idős - mindenkire gondolnak.

Nem tudom, hogy melyik a jó út, de abból, hogy itt tele van a csarnok mindig és bazijó a hangulat, arra gondolnék, hogy talán ez. It nem kell félni, hogy ilyen-olyan huligánok összeverekednek és szétverik a csarnokot.

Amúgy az itteni csapat a Golden State Warriors. Nem állnak rosszul, de azért nem is a legjobbak. De nincs is annál jobb, mint amikor egy underdognak szurkol az ember: ha vesztenek, akkor lehet mondani, hogy benne volt, ha nyernek, akkor meg őszinte az öröm:)

Made in U.S. Gulyás

A hétvégén volt az Oscar díjátadó. Ennek örömére a lakótársaimnak mondtam, hogy főzök egy jó gulyást. Szerencsére ők elég sokat főznek, minden vasárnap van valami közös vacsi és ilyenkor persze engem is hívnak. Jó fejek, én meg jó fej vagyok. Szóval már többször felmerült, hogy milyen a magyar kaja (piros), milyen fűszereink vannak (paprika), milyen hússal fűzünk (ami van), de a buzzfeed-es cikk, ami körbejárta háromszor is a magyar online sajtót, tett még egy lapáttal erre.

Szóval gulyás. Mi abban olyan nehéz, he? Amiket használtam:

• Beef Chuck - tarja, nyak
• Ugye otthon ez lábszárból (shank) készül, de azt sajnos nem nagyon találtam. Mondjuk hentesnél nem voltam, majd legközelebb.
• Igyekeztem jó zsírosat választani
• Nem volt rossz, egy kicsit túl puha lett, de lehet, hogy az az én hibám és hamarabb kellett volna levenni a tűzről.
• Carrots - répa
• ehhez nem kell magyarázat
• Onions - hagyma
• ehhez sem kell semmi magyarázat
• Parsley root - fehérrépa
• Ezt szerencsére lehett úgy venni, hogy szárastól, tehát a petrezselyem is megoldódott
• Na, ezt mutattam a lakótársaknak és nem tudták, hogy ez mi a retek... mármint répa.
• Celery root - zeller gumó
• Ezt se nagyon ismerték
• Ennek is ott voltak a levelei, szóval abból is használtam egy keveset
• Potato - krumpli
• Tomato - paradicsom
• Ebből csak egyet használtam, mert azért annyira nem kérte a leves
• Anaheim pepper - Anaheim paprika
• Nyilván a TV paprika az itt hiánycikk, leginkább ezt a zöld-piros-sárga paprikát nyomják az emberek.
• A boltban ez tűnt a legmagyarosabbnak. Talán azért mert a hegyes-erősre hajazott. Annyi volt a különbség, hogy annyire nem volt erős. A magok közelében már volt ereje, de amúgy nem vészes
• Garlic - fokhagyma
• Paprika - paprika
• Na, kérem szépen, itt volt orbitális mázlim. A magyar élelmiszeripar legkitűbb terméke eljutott San Francisco. Amikor megláttam a boltban, akkor azt hittem, hogy elsírom magam. Mutatom:

• Vettem is rögtön két dobozzal. 
• Ground cumin - őrölt kömény
• Ezzel nem volt gond, be lehetett simán szerezni

Só, bor, olaj, őrölt chilli - ezek itt is vannak, ezeket nem is taglalnám. Amit nem találtam még az a zsír. Legközelebb elmegyek majd egy henteshez és megnézem, hogy mi stájsz húsfronton. 

Eredmény: elég jó lett, mindenkinek nagyon ízlett, el is fogyott a másfél kilóból főzőtt leves. Itt egy kevésbé attraktív kép:

Amúgy meg minden alapanyagot a Safeway-ben szereztem be, ami itt van 10 perc sétára a lakástól. Teljesen elégedett voltam a kínálattal (zöldségben elég erős a bolt). Legközelebb vörösboros pörköltöt készítek. 

És a ráadás: találtam MAGYAR ALKOHOLT!!4! Van jópár borszaküzlet a városban és az egyikben találtam magyar bort és, ééééééés...... PÁLINKÁT. Meg vagyok mentve! A bor egyébként egy 2011-es Eszterbauer Nagyapám Kadarka. Még nem bontottuk meg, de majd kiderül, hogy milyen. Volt még egy fehér is, majd azért is elmegyek. Amúgy mondta az eladó, hogy most rendeltek magyar borokat, illetve lesz egy magyar borkostoló is hamarosan, úgyhogy gyorsan fel is iratkoztam a hírlevelükre. Ja, mielőtt elfelejtem, a credit a San Francisco Wine Trading Company-nak jár. Amúgy a pálinka is rendben van, mondjuk még ilyen Zwack Pecsétes Pálinkát még nem ittam korábban, de azt kell, hogy mondjam, tök rendben van. 

Árban is tök oké volt: a pálinka (700 ml) egyenként 28$ volt, a bor pedig 17$. Ja, és látogatásomat tettem a European Food Wholesale and Deli-ben is, ami egy európai kajákat áruló bolt lenne. Ennek ellenére szinte csak ukrán, orosz, balkán kaják voltak (mondjuk volt magyar karaj!!), de amint beléptem megcsapott az a tipikus falusi csemegebolt szag, a félig üres polcok látvány, a rozzant műanyagkosár... szóval még úgy is, hogy csak egy csomag President márkájú túrót vettem (ukrán) és egy csomag Vegetát, még így is megérte az élményért. 

Megváltás

Megkaptam végre az új gépem. A cím elég jól leírja, hogy mit éreztem.

Szóval az történt, hogy a céges MacBook-ban tönkrement a logic board, vagyis szimplán nem lehetett bekapcsolni. Ennek okát nem igazán tudom: azt mondták az technikusok, hogy folyadék érte, de én ezt nagyon furcsálom, mert be tudtam kapcsolni, mielőtt elszállt volna az egész. (A logic board az a mother board megfelelője, csak Mac-es zsargonnal. Amúgy meg alaplap.) Szóval új gépet kellett kérni, de én nagyon szerettem volna magyar billentyűzetet, mert már nagon erre áll a kezem (plusz az otthoniakkal is értelmesebben lehet így kommunikálni). Viszont sajnos az itteni inventory-ban nem volt - miért is lenne - ezért Dublinból kellett elpostázni egyet. Amíg ez a laza kéthetes process zajlott, addig meg kaptam egy tartalékgépet, egy Chrome Pixelt.

Két hét után azt mondhatom, hogy úgy adtam vissza a Pixelt, mint a szaros gatyát. Egyszerűen nem tudtam értelmes dolgokra használni - még szerencse, hogy a munkám 95%-a Google termékeken (Gmail, gCal, Docs, etc) zajlik, így azért tudtam valamennyire dolgozni, még akkor is, ha sokszor várnom kellett mire történik valami.

Ha valaki Chromebook Pixel-t tervez venni (gondolom nem vagytok túl sokan), akkor előtte dobjatok egy emailt és elmondom az élményeim.

Lényeg, hogy kaptam egy új gépet, végre megint lehet blogolni.

Surviving Highway 1

Nem tudom, hogy ki mit csinált a hétvégén, de én csak annyit mondanék, vagy inkább mutatnék, hogy:

Nem, sajnos azok közül még egyik sem én vagyok, de ami késik az nem múlik. Szóval az van, hogy Marcitomi itt van/volt 4 hétig San Joséban munka miatt és hát nyilván egyértelmű volt, hogy a hétvégét együtt fogjuk tölteni. Bérelt kocsit és péntek este, munka után elindultunk San Luis Obispo-ba. A verda egy Toyota Corolla volt, abból is a sport, ami abban merült ki, hogy egy optikai tuningon esett átt (spoiler, lökhárító, küszöb). Szegénynek nem álltak túl jól ezek a kiegészítők, de azért nem volt vele semm gond. Laza 3 óra alatt lent is voltunk. Másnap elmentünk egy kis túrára a Bishop's Peak-re, de sajnos ott elég ködös/felhős volt az idő ahhoz, hogy normális fényképet ne lehessen csinálni. Onnan átmentünk a Montana de Oro-hoz, ami a nevével ellentétben nem egy hegy, hanem egy nemzeti dohány... ja nem, az más lesz... nemzeti park, egy szép kis stranddal. Na ott sütött is a nap meg nem is, de már lehetett legalább fényképezgetni. A fenti képet ott lőttem. Aztán elindultunk a part mellett az 1-es úton, felfele az óceán mellett. Sajnos az idő nem nagyon javult, kicsit esős, ködös volt és ahogy haladtunk észak felé, egyre ramatyabb lett.

Azért menet közben egy kicsit megálltunk San Simeon-ban, ahol 2 évvel ezelőtt Timivel is megálltunk. Akkor sajnos nem, de most voltak elefántfókák. Íme a bizonyíték:

A cél az volt, hogy estére Monterey-be érünk, de sajnos ez nem nagyon jött össze. A part melletti utat Montereytől délre úgy is híbják, hogy Big Sur. Azt mondják, hogy a Big Sur nem igazán egy valódi, térképen megjelölt hely, hanem inkább egy életérzés. Mondjuk tényleg nagyon izgalams az a vidék (már amennyit láttunk belőle), de az életérzésen felül van még 2 dolog, amint mindenképpen bele kéne írni az útikönyvekbe:

1. Nincs térerő. SENKINEK. nincs egyetlen torony sem ezen a vidéken. Igen, ez azt is jelenti, hogy nincs 3G vagy LTE. 
2. Ha esik, akkor az út mellett húzódó függőleges sziklafalakról kisebb-nagyobb sziklák potyognak az útra. 

Montereytől délre, az a zöld folt, na az a Big Sur

Nem, szerencsére ez a sztori nem arról szól, hogy hogyan tettük totálkárossá a tuningolt verdánkat, de azért volt egy kis kaland. Már olyan 7 felé lehetett, nyilván tök sötét, köd, eső, Marci csapatja gyökkettővel, valami lájti feka hip-hop szólt a kocsiban. Ahogy megyünk, azt látjuk, hogy a szemközti sáv melletti murvás kilátó résznél furán parkol egy kocsi és villog ránk. Nyilván megállunk, hiszen a világ végén, ahol nem lehet segítséget se kérni, ki ne állna meg egy idegen autónak. Szerencsére nem kellett Marcit föláldoznom a saját életemért cserébe - csak egy öreg pár volt, akik a bérelt kocsival rámentek egy dinnye nagyságú sziklára és a bal első abroncs nem kicsit ment tönkre. Még szerencséjük volt, hogy volt ez a kilátó és egyből le tudtak ott állni. Nyilván az öreg fószernak esélye sem lett volna, hogy kicserélje a kereket, viszont valaki korábban megállt nekik, hogy segítsen. Na, hát az a segítség annyit ért, mint egy seggluk a könyököm: a murvás talajon kicsőszott az emelő a kocsi alól és beszorult a kocsi és a föld közé. Ahogy a mondás tartja: a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve. A kocsi konkrétan a 3 kerekén és a féktárcsán pihent. 

Megálltunk, felvázolta az öreg a helyzetet és megbeszéltük, hogy hívunk a nagyjából 10 percre északra lévő kis szállodából egy autómentőt vagy rendőrt (arra mentünk amúgy is). Mondtam már, hogy térerő az nuku? Elmentünk oda, ahol a nagyon kedves vendéglős néni közölte, hogy ők lehetnek kb az ötödikek ma, akik elgázoltak egy sziklát. Viszont nem olyan egyszerű a sztori: kell a bácsi hitelkártyája ahhoz, hogy a AAA (az amcsi autósklub) jöjjön segíteni. Na, akkor mi elmentünk vissza értük, felkaptuk őket és vissza a hotelbe. Ott aztán nagy nehezn sikerült hívni egy autómentőt, akik segítenek. Midnenki nagyon cuki volt: a hoteles néni ingyen adott nekik egy üveg vizet, Marcinak meg egy "I survived the highway 1" matricát /Túléltem az 1-es utat/, d. Plusz tök sokat telefonálgatott az öregek helyett. Az öreg fószer meg Marci kezébe nyomott meg egy 20-ast is. Mi pedig visszavittük őket a kocsihoz. Szóval elég sok karma-pontot szereztünk ezzel - lehet, hogy emiatt úsztuk meg mi a sziklákat?

Kicsit későn értünk már Montereybe, de nem volt már semmi kaland az úton. Másnap szétnéztünk Montereyben és visszamentünk a Big Sur-hoz, mert szerettük volna világosban is látni. Megérte. 

Nagyon szép ez a környék, de biztos vissza fogok jönni ide, amikor egy kicsit naposabb az idő. Még egy tanulság azon felül, hogy nincs itt térerő: be kell szerezni egy túracipőt. Nagyon sok és szép park és túraútvonal van errefelé. 

v